Az a dolgod, hogy megvédd a gyermeked
Ember nincs, aki vitatkozna ezzel az állítással, természetesen mindannyian szeretnénk megóvni a gyermekeinket, ez a legősibb ösztönök egyike. Ám egy apró, de fontos mellékmondatot sokszor elfelejtenek mellé tenni, jelesül: "amikor szükségük van rá".
Szülőként a feladatunk elsősorban ugyanis az, hogy úgy neveljük fel a gyermekeinket, hogy később ne szoruljanak a mi védelmünkre. Nagyon sokan elkövetik azt a hibát, hogy túlóvják őket, nem hagyják botlani, hibát elkövetni, pedig előbb-utóbb ez óhatatlanul bekövetkezik, és minél később, annál rosszabb, annál nagyobb lesz a baj.
A gyermekek nem értenek hozzá
Hát egy ideig biztos, hogy a legtöbb dologhoz mi, felnőttek jobban értünk, de ezt el kell engedni. Elég hamar ki fog derülni, hogy egyre több dologhoz a gyerek egyre jobban ért. A leginkább kézenfekvő példát a kütyük nyújtják, de könnyen és gyorsan lehetnek jobb zenészek, focisták (amikor majd először kicselez úgy, hogy nem hagyjuk magunkat, az egy érdekes pillanat lesz), és még sorolhatnánk.
A lényeg, hogy ne becsüljük alá a gyermekeket, mert nagyon fiatalon elképesztő dolgokra képesek. Hagyjuk kibontakozni őket, sütit készíteni, kifesteni a pincét, elkészíteni a nyári útitervet, és így tovább.
A hiba nagy dolog, és elkerülendő
Nem csak a gyermek, mi is követünk el hibákat, kár ezen túl sokat stresszelni. Nyilván vannak olyan területek, amelyeken az ember a szokásosnál óvatosabb (pl. egészség), de nem leszünk hibátlanok, mi több, nem árt, ha a nebuló látja, hogy néha a felnőttek is elszúrnak dolgokat.
Arról nem beszélve, mennyire fontos, hogy a gyerek (akár a mi példánkon keresztül) megtanulja, nem kell rettegni a kudarctól, hanem a magunk javára fordítani azt.
A szülő van legnagyobb hatással a gyermekre
Ez élete első pár évében biztosan így van, de amint iskolás lesz, ez a befolyás folyamatosan csökken, ha másért nem, hát azért, mert ideje jelentős részét nem velünk tölti.
Arról nem beszélve, milyen nehéz (lehetetlen…) vállalkozás ma úgy felnevelni egy gyereket, hogy ne érje rengeteg különböző hatás, legyen az a már emlegetett iskola, a tévé, a net. A mi hatásunk pedig kimerül abban (és azért ez sem kis dolog), hogy megpróbáljuk kiválasztani neki a legjobb iskolát, elvisszük sportolni, és így tovább.
A szülői lét egyirányú fejlődés
Nagyon nem igaz, hiszen lesznek napok, amikor a gyereknek nagy szüksége van ránk, más napokon pedig bezárkózik a szobájába (tinédzseres szülők, figyelem!), hogy aztán megint jöjjön és meséljen.
Míg egy 4 évesnek a család és a szülő maga a világ, addig 12 évesen már megvan a saját életük, és mire 18 évesek lesznek, alig várjuk, hogy elmenjenek egyetemre. Igazából akkor értékelik majd mindazt, ami értük tettünk, amikor maguk is szülővé válnak.
A gyermekeink mi vagyunk
Az egyik legártalmasabb és legtöbb kárt okozó mítoszt hagytuk a végére. Elég csak kimenni bármelyik sportpályára egy hétvégi utánpótlásmérkőzés alkalmával és megnézni a lelátón helyet foglaló szülőket, akik a gyermekeiken keresztül élik ki soha be nem teljesült sportsikereiket. Ez egyenes út a katasztrófához.
A gyermek nem egy második esély arra, hogy mindent jóvátegyünk, amit a saját életünkben elrontottunk, vagy kihagytunk. Nem használhatjuk az ő sikereiket saját magunk fényezésére, mert sem nekik, sem magunknak nem teszünk vele jót. Minél hamarabb felismerjük ezt, annál boldogabb élete lesz mindenkinek.
Forrás: csalad.hu
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
