Leülsz elé. Ez valami egészen más, nem nehezebb csak más. Megismerkedsz vele.
Befűzöd a cérnát, bekapcsolod a gépet és lassan rálépsz a pedálra.
Mosolyt csal az arcodra, mert leküzdötted a legnehezebb érzést az elindulást.
Vezeted az anyagot, öltések születnek. Élmény lett a félénkségből.
Minden perce ajándék, mert beléptél az alkotás világába és elvarázsolt.
Az anyagból a lakás legszebb díszei lettek, amit Te magad alkottál.
És most már tudod, hogy csodák igenis léteznek, mert a két kezed által születtek.
