Farsang

Amikor már végleg eldőlt, hogy mindhárom gyerekemnek lesz vállalható farsangi jelmeze, mégpedig úgy, hogy idén először semmit (de tényleg semmit!) nem dolgoztam a ruhákkal, és épp kezdtem volna elégedetten hátradőlni, hogy mégis milyen hatékonyan megoldottam a helyzetet, hirtelen rossz érzés tört rám: erős lelkiismeretfurdalás.

A gyerekek imádják a farsangolást. Igazából mindegy miről szól, mindent imádnak, ahol be lehet öltözni bármilyen jelmezbe és lehet enni mindenféle finomságot.

Régen a tülkölő, kereplő, kolompot rázó és „bao-bao!”-t ordítozó busócsoportok tulajdonképpeni célja az volt, hogy házról-házra járva kifejezze jókívánságait, elvégezze varázslatait és részesüljön azokban az étel-ital adományokban, amiket sehol sem tagadtak meg tőlük.

"szőrével kifelé fordítják mind a subákat, 
madzaggal kötik át, ráfűzve kong a kolompjuk;
zúgva-búg a busók nagy kürtje,
amott a kereplők vad recsegésétől visszhangzik messze a tájék,
mintha pokolból támadt volna az ördögi népség,
várja az indítást a busó-had."

                           (Pákolitz István: Busó farsang)

Hamarosan eljön az óvodákban, iskolákban a farsangi bálok, a jelmezesdi ideje. Bár óvodás fiaimnál egész évben megy a szerepjáték, a beöltözés, és már lassan külön szekrény kell a jelmezeknek, kellékeknek, ez az időszak mégis különlegesebb, hiszen egy teljes napot együtt mulathatnak kis barátaikkal kedvenc hősük bőrébe bújva. A jelmezbe bújva a gyerekek mélyen átérzik szerepüket, azonosulnak vele, átváltoznak általa.

A vízkereszttől nagyböjtig tartó, vidámsághozó-télűző ünnepünk a farsang, melynek elengedhetetlen kelléke a farsangi fánk. A fánkok készítése jó mulatság, még a kicsik is könnyedén tudnak benne segíteni, imádják lyukasztani a közepét és a csörögét is formázni, bátran hagyjuk őket segíteni, a kisült finomságok közül az övék biztos jó kedvre derít mindenkit!