Az anya az élet feltétele, a legfontosabb személy gyermeke számára. Tőle, a szidásokon vagy dicséreteken, tiltásokon, vagy engedélyeken keresztül kapja meg a gyermek és fogadja el, mit várnak tőle, szerzi meg az első társas kapcsolatait, vagy nyer értelmet a cselekedete. Ha belementek abba, hogy a hiszti a gyermek viselkedésének velejárója és majd elmúlik, vagy kinövi, akkor a gyermekeitek ellen vétetek. Nincs válasz arra, melyik nevelési forma az, amely boldog, kiegyensúlyozott személyiség kialakulását eredményezi. Sok múlik az anya és a gyermek kapcsolatán.
Amikor hisztiznek a gyerekek, valójában támpontot keresnek abban a helyzetben, amiben vannak. A sírás jelezhet fáradtságot, fájdalmat, de azt is, csendre vágyom, hozzád akarok bújni. Tudni szeretnék, vajon mindenkor elérhető-e az anyja vagy léteznek szabályok, amikor várni kell rá, lehet/nem lehet hozzá szaladni minden bajjal? Akkor járunk el helyesen, ha figyelünk a jelekre, oldjuk fel a feszültséget, tudjuk meg az okokat és segítsük a tapasztalásban gyerekeinket.
A "szabad", "korlátok nélkül" nevelkedő, kezdetben hisztis gyerek, figyelem hiányában tulajdonképpen magára hagyott gyerekké válik.
Számomra a hazugság a másik olyan jelző tulajdonság, amely figyelmet követel a nevelésben. Szerencsésnek mondhatom magam, mert gyermekeim már igencsak felnőttek, de egyetlen egyszer sem hazudtak nekem. Én ezt annak tulajdonítom, hogy én sem csaptam be soha őket, és minden esetben megbeszéltük tetteik eredményét és következményeit. Így hamar kialakult a felelősségérzetük, amely a mai napig igen meghatározó tulajdonságuk.
A beszélni alig tudó gyermek, nem tud különbséget tenni a valóság és a képzeletében lezajló események között. A szülő hibázik, ha ezeket a halandzsákat hazugságnak minősíti és bünteti, hiszen a gyermek nem is érti a büntetése okát és agresszívvá válik, ami igen gyakran "hisztibe" torkollik. Pedig odafigyeléssel, néhány okosan irányított kérdéssel helyére kerültek volna a dolgok.
A nagyobb gyerekeknél jelentkező hazugságnak számos oka lehet. Esteleges kudarcot "szépítenek" vele a gyerekek. Vagy csak felfigyeltek szüleik szokásaira, amikor azok kiszínezik a velük történteket. Gyakran megesik az is, amikor a szülők egy cél elérése érdekében könnyelmű ígéretet tesznek, és azt nem teljesítik. A gyerek kombinálni és ezzel egy időben hazudozni kezd. Ráadásul nem is érzi, hogy ezzel hibát követ el, hiszen azok a bizonyos határok kijelölése nem volt egészen egyértelmű számára.
Ezeken a kiragadott példákon keresztül érzékelhető, hogy a szülői felelősség a gyermek születésekor kezdődik és attól kezdve egy percre sem szűnik meg. A nevelés igen bonyolult folyamat. Az anyának értenie kell, és el kell tudnia fogadni magát, hogy érzelmileg és fizikailag is fejlett gyermeke részére valódi szabályokat alkosson, azt következetesen betartassa, elhitesse gyermekével, hogy az adott utasítás fontos számára és a javát szolgálja.
Azonban ha a nevelést nem csupán feladatnak éljük meg, hanem szerető figyelemmel fordulunk gyermekeink felé, akkor ezt egy izgalmas társasjátéknak is tekinthetjük. A gyerekek semmire sem vágynak jobban, mint hogy tanuljanak szüleiktől, példaképüknek tekinthessék őket, utánozhassák anyjukat, apjukat. A szülők jutalma, hogy aktív részesei lehetnek gyermekük boldog és kiegyensúlyozott életének.
A játéktáblán a bábuk felsorakoztak, a kezdő játékos hatost dobott és elindult...
Pammer Stella
pedagógus, coach
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
