Hát milyen (farsangi) anya vagyok én?! Azzal minden kicsi és nagy családtagom tisztában van, hogy én nem vagyok egy ötletes és türelmes kreatívmami, aki már január 2.-án elkezd gondolkodni a gyerekei farsangi jelmezén, és azzal kapcsolatban is megértő volt mindenki, hogy idén először már aktívan dolgozom a farsangi "szezonban" is, és emiatt a kreativitáson túl nem időm sem volt jelmezeken gondolkodni, nemhogy elkészíteni őket, sőt, a végén még hálásak is voltak, hogy mégis milyen jól megoldodottam az idei farsang "projektet" (részletek ITT)... De azért valamit csak fel kellene mutatni idén is, nem?! Ezért egy farsangi vasárnap reggelen felpattantam a reggeli asztaltól azzal a nagy elhatározással, hogy most nyomban nekiállok farsangi fánkot sütni ebédre!
Ez azért nagy dolog, mert én nemcsak kreatívmami nem vagyok, de konyhatündér sem. Egyvalamit viszont nagyon szívesen készítek a konyhában: süteményt. Abból bármikor bármennnyit. Szeretem az egész folyamatot: keresgélni a receptek között (és a konyhában hozzávalókért), kitalálni, hogy hogyan térjek el a leírtaktól (amire azért is van szükség, mert valami mindig hiányzik otthonról a spontán kiválasztott recept hozzávalói körül), elkészíteni a sütit (ez a legjobb az egészben, mert a gyerekekkel együtt csinálom, és azt mindenki nagyon élvezi), no és persze utána pillanatok alatt felfalni az egészet! :)
De farsangi fánkot még sohasem sütöttem. Sőt, semmilyen fánkot sem. Így aztán sikerült is az összes lehetséges hibát elkövetnem:
1. Előszöris nem volt bevált receptem. Vasárnap reggel lévén még a barátnőimet sem mertem ilyesmivel zavarni, így jött a keresés a hálón. Ezerféle receptből nehéz választani, így rövid gondolkodás után kiválasztottam a legegyszerűbbet: alaprecept (Nagymamám fánkja). Mivel én minden ünnepi sütit nagymamám receptjei alapján sütök (részletek ITT), ezt tűnt a tökéletes megoldásnak! Az is lett volna, ha...
2. ...lett volna otthon például friss élesztő, de nem volt. Vasárnap lévén, a közeli bolt sem volt nyitva. Így maradt az instant verzió. (Szerencsére azt és minden más alapanyagot találtam otthon.) Attól viszont nem nagyon akart megkelni a tészta. Egy óra múlva még meg sem moccant, miközben a recept szerint duplájára kellett volna nőnie. Így ebédre nem is lett kész...:( Sebaj, jó lesz az uzsonnára is, ezt a napot úgyis rászántam már. Arra gondoltam, hogy békén hagyom egy időre, addig pihenek én is egy kicsit. A kicsiből nagy alvás lett, a tésztából pedig ez:
3. Nem volt könnyű összeszedni a szétfolyt masszát és kinyújtani, de amikor végre sikerült, jött a következő nehézség: a pogácsaszaggató. A recept szerint azzal kellett volna kivágni a fánkokat. Nos, nekem nincs olyanom... Sőt, azt sem tudom milyen, ugyanis a fánkon kívül pogácsát sem sütöttem soha... Rövid gondolkodás után újra improvizálni kellett, és előkerültek a karácsonyi mézeskalács formák:
4. Így készültek a szív, mézeskalács emberke és házikó formájú farsangi fánkok. (A mókussal nem próbálkoztam, pedig a gyerekek nagyon kérték...:) ). A folyamat képekben:
5. Az eredmény viszont fölülmúlta minden, a sütést végigkövető éhes családtagom várakozását. És az enyémet is. Igazi "ronda, de finom" vacsora (persze, hogy nem uzsonna...) lett belőle, mind elfogyott! :)
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
