Jelenlegi hely

Nem nekem tanulsz! - gondolatok a bizonyítvány körül

Pontosan emlékszem, nagyobbik fiam még csak óvodás volt, de a környezetünkben már voltak iskolás gyerekek, én már az ő bizonyítványosztásuknál azon remegtem, hogy vajon, majd az én gyerekemnek milyen jegyei lesznek 2-3 év múlva...

Azt valahol legbelül tudtam, hogy ahogy én sem kaptam sem büntetést, sem jutalmat a jegyeimért, én sem fogom ezeket az eszközöket használni. Ugyanakkor azt is éreztem, hogy ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy tudnám, hogyan is leszek ura a helyzetnek legbelül.

Aztán teltek az évek, és még jóval az iskolakezdés előtt megjött a felismerés, ahogy közösségi oldalakon rég nem látott osztálytársaim felnőttkori életvitelével, hivatásával megismerkedtem:

A jegyeknek szinte semmi köze a későbbi sikerekhez és magabiztossághoz.

Ami nem azt jelenti, hogy az általános iskolából a „leggyengébb” tanuló később egyetemet végzett és professzor lett. Nem, nem a tanulmányokról és a később szerzett jegyekről beszélek, mint „siker”.

Arra gondolok, hogy a világ egészen különböző országaiban álltak helyt olyan osztálytársaim, akik az általános iskolában nem emelték az osztályátlagot olyan pozíciókban, amelyek gyerekkoromban még teljesen elképzelhetetlenek voltak.

Mit látok azóta is baráti és a saját gyerekeimen? 

Hogy évről-évre jönnek olyan új tantárgyak, ami elkezdi érdekelni a gyerekeket...
Vagy jön egy új tanár, aki az addigi tantárgyat számára megközelíthetőbben tudja oktatni és az azért lesz érdekes... 
Vagy felfedez a gyerek a környezetében egy olyan szakmát, ami megfogja, elkezd érdeklődni iránta és felméri, hogy mi is szükséges ahhoz, hogy abban ő is el tudjon mélyedni...

És láss csodát, ilyenkor „váratlanul” valahogy mindig javulnak a tanulmányi eredmények.

Pedig egyik eset sem arról szól, hogy jutalmaznak a szülők, esetleg megvonnak, büntetnek, fenyegetnek, ajándékot adnak. Mindannyiszor a gyerekben ébred fel a belső motiváció, hogy jobb jegyeket szerezzen

A büntetés vagy nagy értékű jutalmazás a jegyek kapcsán olyan stresszt tesz a gyerekre, ami egyáltalán nem hiányzik egy komolyabb dolgozat vagy vizsga mellett.

Arról nem is beszélve, hogy ezekkel a módszerekkel nem lehet a gyerek belső motivációját felébreszteni. Ezek az eszközök hosszútávon kizárólag a szülő céljait tudják szolgálni, nem pedig a gyerekét, így az idő előrehaladtával sajnos egyre kevésbé működnek.

Persze érthető az is, ha a szülőnek fontos a kitűnő bizonyítvány, lehet ebben is támogatni a gyereket. A lényeg, hogy reálisan lássuk gyerekünk képességeit, érdeklődését, felkészültségét, és ezekhez mérten alakítsuk ki a tanulmányi eredményre vonatkozó elvárásunkat. 

Az elvárás mellé természetesen meg kell adni a bizalmat is!

Hogy képesnek tartjuk arra, hogy a legjobbat hozza ki magából. 

Ezzel szemben ha nem jól mérjük fel a gyerek képességeit, vagy látjuk ugyan reálisan, de mégis lehetetlenül magas elvárást támasztunk vele szemben, az egészeb biztosan kontraproduktív. Vagyis a gyerek messze nem lesz képes teljesíteni a szülő által kitűzött célt, ami nemcsak önmagában és a szülőben okoz csalódást, hanem egyre kevesebb önbizalma lesz az évek során – várhatóan nem csak az iskolai tevékenységet illetően...

Érdemes szülőként feltenni magunknak a kérdést: Mi a fő célunk? 

Az, hogy gyerekeinket a saját álmai megvalósításában támogassuk vagy pedig a saját, meg nem valósított elképzeléseinket akarjuk kihozni belőle minden áron?


Szabó-Máthé Hanga
életvezetési és anya coach, anyacoaching.hu

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg másokkal is!
                               

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Télen sok szülő érzi úgy, hogy az öngondoskodás egy szép, de elérhetetlen fogalom. Mintha ez is még egy feladat lenne a listán, amit jó lenne kipipálni – de valahogy sosem jut rá idő, energia vagy tér. Pedig gyakran nem arról van szó, hogy nem törődünk magunkkal, hanem arról, hogy kevesebből próbálunk ugyanannyit adni. Ha télen azt érzed, hogy fáradtabb vagy, türelmetlenebb, és nehezebb magadra figyelni, az nem kudarc. Ez az időszak eleve többet vesz ki belőlünk, mint máskor.
Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Az év eleje sokaknál nem friss lendülettel indul, hanem csendesebb, nehezebb érzésekkel. Az ünnepek elmúltak, a hétköznapok visszatértek, kint korán sötétedik, és mintha belül is lassabban mozdulna minden. Családként ez gyakran még erősebben érződik: újraindul az ovi, az iskola, a munka, miközben az energiaszintünk nem igazán tart lépést a naptárral. Ha ilyenkor azt érzed, hogy az év eleje inkább nyomasztó, mint lelkesítő – fontos kimondani: nem vagy egyedül, és nem veled van a baj.
Élményajándék tippek - felesleges tárgyak felhalmozása helyett

Élményajándék tippek - felesleges tárgyak felhalmozása helyett

Karácsonykor mindenki szeretne örömet szerezni – de egyre többen azt érezzük, hogy a rengeteg tárgy helyett valami maradandóbbra vágyunk. Valami olyanra, ami nem porosodik a polcon, közös élménnyé, emlékké válik.Összegyűjtöttük a legjobb élményajándék-ötleteket, melyeket gyerekeknek, pároknak, nagyszülőknek vagy akár barátoknak is adhatsz – és amelyek könnyedén elérhetők.
Sajtburger leves - A folyékony buresz, amiben a gyerek észre sem veszi a zöldséget!

Sajtburger leves - A folyékony buresz, amiben a gyerek észre sem veszi a zöldséget!

Ugye ismerősek azok a világvége-hangulatú pillanatok, amikor a hűtő előtt állsz, és azon gondolkodsz, mi a csudát főzz? Közben a család olyan válaszokkal támogat, mint „mindegy”, „nem tudom”... 
Ugrás az oldal tetejére