Jelenlegi hely

Anyajegy – 16 éven felülieknek

Nem vagyok elég jó, nem vagyok elég erős, nem vagyok elég érett… Biztos vagyok benne, hogy akarom ezt az egészet? Ez már örökre így marad? Elvesztettem a szabadságomat? Anyai dilemmák tabuk nélkül az Anyajegy c. monodrámában.

A sötétségben két kis olvasólámpa világít, egymásba gabalyodnak, ahogy a nő és a férfi egymásba szeret és összefonódik a sorsuk. Villanó fények, hol a másikkal szemben, hol háttal, közel és távol, vonzzák-taszítják egymást. Egyszer csak a nőben "megmozdul" egy új élet, a történet elkezdődik.

Anyajegy
Egy bábelőadás születésről és halálról, anyákról és gyerekekről, férfiakról és nőkről. Az élet legapróbb és legfontosabb kérdéseiről.
Szöveg: Szabó T. Anna, Rendezte és játssza: Markó-Valentyik Anna, Báb: Emőd Kriszta

Hogyan lesz egy nőből anya?

Az egyszemélyes előadás egy nőről szól, aki megsejti, hogy babát vár, és mielőtt elmondaná a hírt másoknak, elképzeli az életét anyaként: milyen lenne a gyereke, a kistestvére, miben változna meg az élete? A monológ tükröt mutat az anyai létnek, de nemcsak a szép oldalát, hiszen ez az élethelyzet nem csillámporos tündérmese, hanem kőkemény valóság.

Biztosan szeretnék gyereket? Akarom a következőt is? Alkalmas vagyok rá? Mikor jön el az ideje? Már nincs visszaút? Időnként elegem van az egészből! Nem akarok lemondani a szabadságomról! Vagy mégis így nagyszerű minden, ahogy van?

A színpadon minden valóságos, a vívódó nő leplezetlen őszinteséggel beszél legmélyebb érzéseiről, gondolatairól, vágyairól, felszínre törnek a félelmek, dilemmák, bizonytalanság, tehetetlen düh, csalódás, lelkiismeretfurdalás, rettegés a szüléstől, szorongás, kiszolgáltatottság. De ott van a gondoskodás és a feltétlen szeretet.

Szabó T. Anna szövegei érzékeltetik a szülés-születés élményét:

"Gyermek, te súly, te izzó vas, te kő,
gyere elő, könyörgöm! Bújj elő!
Szétfeszítesz és kifeszítelek,
csusszanj elő, te arctalan gyerek!"

"Itt fekszik rajtam. Istenem. Hogy megértem.
Hús a húsomból. Már nem én. Nem értem.
Alszik. Szuszog. Furcsa szagú
kórházi rugdalózóba tették.
Csak tapogatom nemrég született,
belülről ismert testét."

A hétköznapok kulisszáit néhány egyszerű tárgy ábrázolja, ezeknek a funkciója állandóan változik: ágyneműből bölcső, kis párnából kisbaba, párnahuzatból pelenka, lepedőből függöny lesz, az anya szétszedi és összerakja az ágyat, kialakítja az otthont.

A mindennapi rutin ismert jeleneteit látjuk: küzdelem az altatással és az elalvással, az ébresztés nehézségei, hiszti a reggeli indulás előtt.  Fogy a türelem, az anyából banya lesz, aki kiabál a gyerekével.

"Minden szelíden vigasztaló, megértően ölelő anyában ott lakozik a banya, vagyis a megtestesült önzés, aki csakis magával akar törődni, és kimerült dühében már nem tud és nem akar odafigyelni a gyermekére: csapkod, kiabál, dühös. Ezt a banyát kell féken tartani és legyőzni – bármennyire is érthetőek az indokai, mégsem uralkodhat az óvó, szerető, elfogadó anya felett."

Hová lett az a csinos nő, aki tűsarkút hordott miniszoknyával? A nyuszis bicikli mellé nem passzol, csak a nadrág sportcipővel. Miután megállapítja, hogy "a hasa úgy néz ki, mint egy felfújt, majd leeresztett lufi", elkezd tornázni videóra – esetlen mozdulatain a közönség hangosan nevet -, hogy visszanyerje régi alakját és megfogadja, hogy futni fog. A fárasztó nap végén kimerülten dől az ágyba.

Az életnagyságú gyerekbábot bábművészként életre kelti, hűen ábrázolja az anya-gyerek kapcsolatokat, szívhez szólóan pontosak a szavai és mozdulatai.

"Döbbentem tapasztalom, hogy hiába vagyok a közepén az életemnek, hiába vagyok én a Mama, mégsem vagyok az a nagy és mindenható lény, akinek annak idején az éppen ennyi idős szüleimet láttam. Felnőtt vagyok, de nem vagyok eléggé erős."

A Képmás-est Család és művészet sorozatában "Elég jó anya vagyok?" címmel a színházi előadás után Szám Kati beszélgetett Markó-Valentyik Anna színésznővel és Csáky-Pallavicini Zsófia családterapeutával  többek között arról, mit jelent éretté válni az anyaságra, hogyan küzdjünk meg a legapróbb és legnagyobb kérdésekkel a hétköznapokban, hogyan készült az előadás és hogyan fogadja a közönség.

Magunkra ismerünk

Az előadás sikerének titka az lehet, hogy olyan kijelentéseket tesz, amit sokan megfogalmaznak magukban, de nem mernek kimondani. Mert nem illik ilyeneket gondolni, biztosan rossz anyának tartanának. Bemutatja az "összehangolt létezésben" élő boldog családot, de nem tagadja le a nehézségeket és a küzdelmeket sem. Ismerős érzések, élmények, szavak, szituációk, ami megérinti a nézőket. Nem vagyok egyedül ezzel a problémával, magamra ismerek az önmagát kereső, kérdező és kételkedő, de mégis bizakodó nőben.

Kiknek ajánlott a darab? Fiataloknak, akik tervezik és készülnek rá, kismamáknak, akik benne vannak, édesanyáknak, aki átélték, ezért értik minden szavát és mozdulatát, nagymamáknak, akiknek már csak emlék és visszagondolnak rá, megismerik a mai generációt, férfiaknak, hogy jobban megértsék a párjukat.

Az előadás végén előjön a gyermekeinkért érzett felelősség és féltés, ami "nem sötét, hanem fényesen és fájdalmasan boldog" és végigkísér egész életünkben. Az életnek bármikor vége szakadhat, anyaként hogyan tudjuk elfogadni a halált?

"De igazából szabad akkor lennék, ha nem félnék a haláltól – sem a sajátomtól, sem a másokétól. És a fájdalomtól sem félnék. Ha elfogadnám a dolgokat úgy, ahogy vannak és rendeltettek."

Hogyan lesz erőnk felelősséget vállalni egy másik emberért? Meg fogjuk tudni védeni? Azt nem irányíthatjuk, hogy mikor történik valami a gyerekünkkel vagy velünk. Ennek ellenére mégis bevállaljuk. Mert ez az élet rendje.

Halász Kinga, Budapestimami


A Képmás-estek júniusban folytatódnak! 

A következő alkalom: Apa, figyelj!  - egy est az apaságról Varró Danival és a meghívott szakértőkkel.
Június 6., 19:00h, Várkert Bazár.
További részletek ITT.

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

Az ünnepi ételek és desszertek bősége sokunk számára kihívást jelent. Hogyan élvezhetjük ki az ünnepi asztal örömeit anélkül, hogy túlevésbe csúsznánk? Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó hasznos tippeket hozott nekünk, hogy meg tudjuk tartani a mértéket, miközben élvezhetjük is a finom falatokat.
Címlap Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

A fogyókúrázóknak vagy friss életmódváltóknak gyakran éppen a cukor és az édes ízek hiányoznak a legjobban. Az ünnepi időszak közeledtével mindannyian szeretnénk valami finomsággal megörvendeztetni szeretteinket, miközben egyre többen keresünk egészségesebb alternatívákat. Hogyan lehet édességeinket és desszertjeinket természetes módon, cukor nélkül elkészíteni anélkül, hogy kompromisszumot kötnénk az ízélmény terén? Ehhez hozott Nektek most tippeket Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó, sportedző.
Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

A bakancslista is egy élettervezési módszer, kicsit játékosabban, de tervezésre ösztönöz. Jó módszer a gyerekek és magunk előre tervezésre szoktatására.
Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kiránduló helyek

Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kirándulóhelyek

Karácsony gondolatán, nincs az a fényár, amitől besokallnék, még ha az egész ország egy csillogó villogó nagy meseházzá öltözne, én azt is gyönyörűnek látnám. Lassan a porták ünnepi kivilágításba borulnak, ám vannak, akik igazán kiemelkedő módon öltöztetik fel házaikat, és turistalátványossággá növik ki magukat kicsik és nagyok örömére egyaránt.
Ugrás az oldal tetejére