Ha korombéli - negyvenes - vagy, sokat nem kell magyaráznom. Ha fiatalabb, talán kedvcsináló lesz a következő néhány sor.
Emlékszem mindig így kezdődtek a táborok.
A csapatok, a különböző korosztályok felvonultak a tábor alakuló terén, majd a táborvezető (csak és kizárólag vidám, karizmatikus, csupa szív emberekre emlékszem) sok-sok humorral fűszerezve ismertette a betartandó szabályokat és megnyitotta az épp kezdődő hetet.
A csapatoknak mindig volt egy ifjú vezetője, aki tyúkanyóként/apóként istápolva a gyerekeket, nagy-nagy szeretettel segített a beilleszkedésben, később pedig abban, hogy valóban minden program (melyek hihetetlenül sokszínűek voltak) maradandó szép emlékként raktározódhasson el a gyerekekben.
Sorban mentünk étkezni, sorban mentünk a programokra, rendet tartottunk a szobáinkban, összehajtogattuk a ruháinkat, szépen beszéltünk a felnőttekkel és persze szépen beszéltünk egymással is.
Rengeteg játék volt, rengeteg mozgás volt és igen, volt ideget, lelket lenyugtató pihenő idő is.
Jó volt a régi világnak ez a szelete, mert élményt, emléket, erős összetartozás érzést adott.
A minap egy mai „táborban” voltam...
Rengeteg gyerek az udvaron.
A „nevelők” épp egymással trécseltek, a gyerekek körletében pedig Delhi szegénynegyedét idéző vidám káosz és leginkább kosz (kajamaradványok, PET palack- hegyek, szanaszét hagyott játékok) fogadott.
A kérdésemre, hogy az aktuális vezető tanárt merre találom, a mobiltelefonokból tétován felnéző gyerekektől választ nem nagyon várhattam…
Szomorú lettem.
Hazatérve előkerestem a gyerekeimnek nosztalgiából félretett háromszögletű kis nyakkendőmet, felkötöttem, s bár egy kissé szorít - a hajdani 37 kg huss 92 lett :)) - egy pár pillanatra visszarepültem az időbe.
1980. Jó idők voltak. Bizony azok…
Leng a selyem lobogó, rőzseláng van közepébe kivarrva.
De sok magyar úttörő sorakozik, táborozik alatta.
Ugye fiúk, ugye lányok, gyöngy ez az élet?
Erdők, mezők, sejehaj, hegyek, völgyek integetnek felétek.
T. R.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
