A játszótér nem csak egy játszó tér, több annál. Fórum gyerkőcöknek és az Anyukáknak, Szülőknek egyaránt: közösség íratlan szabályokkal és magatartásformákkal. A megszokott időszakokban állandó szereplőkkel és be-betérő statisztákkal. Közösségi tér, megbeszélni kicsinek és nagynak az ovistársak viselkedését focizás közben, vagy a gyereknevelés alapkérdéseit és a hétvégi menüt egyaránt.
A gyerekek – és sokszor a szülők egy része is - itt kezdenek el szocializálódni, itt szerzik első barátaikat és a nemszeretem gyerekismerősöket egyaránt. Játék közben erősödik az izomzatuk, fejlődik a mozgáskoordinációjuk, az akadályok leküzdésével nő az önbizalmuk, és megfelelő mennyiségű rohangálás segíti az idegpályák összekötését. Ha szerencsénk van, még le is fáradnak estére. Bájos, ahogy osztozkodnak a homokozóban az eszközökön a szőke tündérkék, egészen addig, míg meg nem érkezik a kis ördögként viselkedő kisfiú, aki nagy elánnal kezdi el szórni a homokot és kavicsot a kotróautóval.
Felébred az emberben az anyatigris, de (jobb esetben) a neveltetésünk megakadályozza, hogy a kis ördögöt nadrágtartójánál fogva feltegyük az első faágra és Anyukát, aki közben nagyban trécsel a többi szülővel, kioktassuk a homokszórás veszélyeiről.
Ilyenkor mindig hiányolom, hogy a nem létező Anyaképzőben nincs külön fejezet a Játszótéri etikettről.
Ha megérkezünk
A játszótérre érkezés - A legtöbb játszótéren van kapu, amit fontos bezárnunk magunk után.
Köszönjünk! - Attól még nem leszünk kevesebbek sem centiben vagy pénzben, ha köszönünk (tudom, örök vesszőparipám!)
Befogadás - Sok játszótéren különböző összeszokott közösségeket találunk a nap bizonyos szakaszaiban, amit elsősorban a gyerekek életritmusa, a családi napirend határoz meg. Így ne csodálkozzunk, ha már egymást ismerve beszélgetnek. Kérdezősködhetünk, de ne túl pletykásan. A túlzott érdeklődés vagy a némaság is kiközösítő tényező lehet.
Mivel játszhat a gyerkőc – ezt bizony nekünk kell megítélnünk, hogy a gyerkőc melyik játékkal játszhat: a 40 kilós 9 éves bizony ne üljön már a babahintába, mert nem neki való. Ugyanúgy az egyévest se tegyük fel a drótkötélpályán a korongra, higgyük el, nem örömében sikítozik! Sajnos kevés játékra van írva életkori ajánlás, amire esetleg lehet hivatkozni, mikor a vágtató tizenévesek végigrohannak a totyogóknak szánt mini csúzdatornyon.
Játékot megosztani a másik gyerekkel – ezt is meg kell tanulni. Ha kitépik egymás kezéből, bizony finoman meg kell magyarázni a sajátunknak is, hogy el kell kérni szépen. Ha alkoholos filccel ráírjuk a nevünket a kis játékokra, segíthet, mikor egyszerre többen is ugyanazt az akciós szettet pakolnánk el a nap végén.
Arra is figyeljünk, hogy sok játék veszélyes a kicsiknek, akiknél életkori sajátosság az ok-okozat hiánya: a lengő hinta elé vagy mögé rohanó gyerkőc, a drótkötélpálya útvonala, a forgó eszközökről való leszállás veszélyes üzemmód. Ne engedjünk egy totyogó babát oda, ahol a nagyobbak futkároznak vagy bicikliznek, nem tudnak figyelni, ha belefeledkeznek a játékba.
Mindig ismételjük el a gyereknek újra és újra, hogy vigyázzanak a kicsikre és egymásra.
Játékok - a különleges játékok, az egyedi darabok irigykedést válthatnak ki, a szupermarketekben vásárolható fémből készült kerti gyerekszerszámok sem ide valóak.
Minden kisgyerek betömi a szájába a környezetében talált tárgyakat: ismerkedik velük. Megkóstolja a falevelet, bogarat, homokot és a kavicsot a mi feladatunk, hogy erre figyeljünk.
A világ összes kavicsának szájba vétele mellett a homokszórás is kiemelkedően kedvelt tevékenység. Valóban fontos, hogy érezzék, hatással vannak környezetükre. A homokszórás közvetlen kellemetlensége, hogy a környezetben tartózkodók haja, ruhája tele lesz homokkal. De ami valóban veszélyessé teszi, az az, hogy a szembe került homok fertőzést okozhat, akár komoly szemkárosodást is. Rögtön ki kell mosni, és az sem árt, ha szemcseppet cseppentünk bele.
„Add ide, ez az enyém!”
A konfliktus elengedhetetlen kelléke a közösségeknek, a játszóterezésnek. Konfliktust okozhat a közös játékhasználat, a homokszórás, egy gyermeki harapás. A közös játékhasználat a tanulási folyamat része; szóljuk rá finoman gyerekünkre, ha fel akar ülni más szabadon hagyott játékmotorjára, és ne engedjük, hogy erőszakoskodjon azzal, aki éppen használja a megkívánt játékot. A törzsközösségi szinten élő totyogóknak a szabadon hagyott játék szabad préda, ha valami drágább dolgot viszünk ki, számíthatunk rá, hogy az is közös prédává válik.
Nyugalom - Mindent nyugodtan, higgadtan kell megbeszélni: a saját gyerekünkkel, a másik gyerekkel, és annak szüleivel esetleg, ha szükség van rá. Minden gyerek csinál butaságot, a sajátunk is. Ha megüti a másikat, homokot szór rá, elveszi a játékát, rá kell szólni. Magyarázzuk is el is neki magyarázni, miért nem jó, amit tett. „Neked is fájna, ha megütnének” vagy „Most az a kisgyerek szeretne játszani a labdával, majd később visszaadja”.
Beavatkozás - Ha indokolt, szóljunk rá a más gyerekére is, ha nincs a szülő a közelben, de azonnal hárítani kell a veszélyt. Inkább kérjük meg szépen, hogy ne harapja meg a másikat, vagy ne szórja a homokot nagylapáttal a háta mögé. Előfordul, hogy a szülő csak testben van ott, de nem figyel, nem tesz semmit. Legyünk higgadtak és vegyünk elő a humorunkat. A diplomatikus hozzáállás nagyobb segítség, akkor is, ha feltámad bennünk az Anyatigris. Mondjuk, hogy „Zalánka ma kicsit túl van pörögve.” – vagy „Segítesz elosztani a játékokat, nem tudom, melyik a Tiétek!” Garantáltan többet érünk el, mint azzal, hogy „Igazán rászólhatna már a gyerekére!”
Utolsó lépésként ne feledjük a bocsánatkérést, nagyon fontos, nemcsak segít elsimítani a legtöbb konfliktust, és de megtanit a jó és a rossz közötti különbségre.
Azért a játszótér még mindig a világ legjobb helye, higgyétek el. Eltart egy ideig, míg megszokják a gyerkőcök és a szülők is a sok-sok apró szabályt, de lesz idő, mikor már Te is nyugodtan tudsz majd fecsegni a többi felnőttel és elég csak egy pillantás a gyerkőceidre, hogy észrevegyék magukat, ha tilosban járnak.
- ADL - Debrecenimami
Fotó: Pixabay
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges