Jelenlegi hely

Elvárásaink

Már hosszú hetek-hónapok óta gondolkodom ezen a témán, és lassan ez is egy elvárássá alakul bennem: írni az elvárásokról. Nehéz hozzákezdenem ehhez a témához, mert annyi fajtája van az elvárásoknak és olyan sokféle rendszerben: magunk felé másoktól és magunktól és mások felé.

Talán az első kör az lehetne, hogy mi nők hogyan is vagyunk a felénk irányuló elvárásokkal, hogyan szeretnénk megfelelni a sokféle szerepünkből adódó, saját magunk és a környezetünk által támasztott elvárásoknak?

A női szerepek száma manapság szinte végtelen, hiszen számos - szinte az összes - hagyományosan férfi szerepet is megkaptunk/kiharcoltunk/ránk szakadt: családfenntartók, döntéshozók lettünk és kimentünk a "munka" világába is, és így különböző szakmákat vállaltunk, amikben munkaadók és/vagy munkavállalók lettünk. Mindezek mellett természetesen szeretnénk megtartani a hagyományos női szerepeinket is: a romantikát, a szépséget és lelki finomságot megtestesítő ideált, majd társat. A csábítóan szexi, vagány bombázót. Az otthont teremtő családanyát, majd a családi hagyományokat ápoló, unokákat dédelgető nagymamát. Lakberendezők, mesterszakácsok, könyvelők és projekmenedzserek vagyunk és persze divatszakértők, fodrászok és kertészek. Egészségügyi asszisztensek, természetgyógyászok és pszichológusok meg pedagógusok, meg ki tudja, mi mindent szeretnénk még?

Nincs erre válasz, hiszen nem írunk ilyen listákat magunknak és nekünk sem írnak ilyeneket, csak amikor szembesülünk a "hiányainkkal", amikor valami nem készül el, vagy nincs rendben, vagy nem tökéletes, akkor lesz bűntudatunk, hogy "még erre sem vagyok képes". Mindez nagyon elcsépelt, rengeteget olvasunk és hallunk róla, de többségünkben azért marad a sok hiány, az elégedetlenség és az önvád.

Ha mégis készítenénk ilyen listákat, az talán segíthetne: egyrészt a kipipált, teljesített feladatok örömmel töltenek el és energiát adnak, másrészt a szerepeink-feladataink listájának hosszúsága akár vigaszt, feloldást is adhatna. Ez látszólag ellentmondás, de azért gondoljunk csak bele: az előzőekben felsorolt szerepeink listáját még bőven folytathatnánk. Reális hát ez? Beleférhet bárki életébe? Személyes kudarc, ha nem tudjuk mindezeket teljesíteni? Szerintem nem.

A megoldást én két dologban látom: a megosztásban és az elfogadásban. Vagyis a család, a baráti kör és más közösségeinkben együtt próbáljuk megoldani a feladatainkat. Találjunk vissza valahogy a régebbi "nagycsalád" és "kisvilág" formákhoz. Vagy még inkább: találjuk ki, teremtsük meg ezeknek a régi formáknak a mához igazodó új változatait. Erre szerencsére egyre több kezdeményezés van, egyre több közösség alakul a valóságban és a virtuális világban egyaránt.

És legyünk elfogadók: lássuk be, hogy az együttlét öröme sokkal fontosabb, mint a formák, a keretek  tökéletessége. Jobb egy kicsit rendetlen otthonban egy zsíroskenyeres vidám, elengedett hangulatú nagycsaládi együttlét, mint a porszemmentes ötfogásos ételcsodák egy fáradt, ingerült anyával és ettől feszengő családtagokkal. Engedjük el az irreális elvárásokat, fogadjuk el, hogy nem vagyunk tökéletesek, sőt bocsássuk is ezt magunknak. Szeressük magunkat.

Talán nem is sejtjük, hogy mennyi sérülést hordozunk magunkban a magunk és mások által támasztott elvárások miatt. Védekezésül pedig maszkokat alkotunk és viselünk, és így nem tudunk igazán önmagunk lenni. Lise Bourbeau könyvében,  Az öt sérülésben, azt írja:

"Ne feledd, hogy szeretni önmagad azt jelenti, hogy megengeded  magadnak, hogy olyan legyél, amilyen éppen vagy, és elfogadod magad akkor is, ha azt teszed másokkal, amivel vádolod őket. A szeretetnek semmi köze nincs ahhoz, amit teszel vagy birtokolsz."

Végül, egész röviden nézzünk rá a mások felé támasztott elvárásainkra is. Ha belegondolunk, ezek nem is annyira különbözőek az önmagunkkal kapcsolatos elvárásoktól, többnyire egymás tükörképei. Ezért is olyan fontos, hogy önmagunkban tudjuk a helyére tenni az elvárásokat és elsősorban a szeretet, az elfogadás és a bizalom oldaláról közelítsük meg. Ahogy önmagunkban, a párunkban és a gyerekeinkben is elsősorban azt keressük, hogy ki is ő igazából, mik a vágyai és mi az, ami a számára a fejlődést jelentheti, és ebben mi hogyan támogassuk őket. Ne okozzunk bennük sebeket, ne kényszerítsük őket védekezésre, maszkok viselésére. Ne tegyük azt velük, amit velünk tettek és azt se, amivel mi vádoljuk őket. Bízzunk bennük és fogadjuk el őket önmagukként. Szeressük őket.

Az elvárásoknak vannak persze pozitív oldalai is: célokat adhatnak és bizalmat, biztonságot is teremthetnek. Lehet, hogy erre valami más szót kellene inkább használnunk, ami mentes az elváráshoz kapcsolódó sok negatív képzetünktől? Az élet többi területéhez hasonlóan, az elvárásoknál is fontos, hogy megtaláljuk a számunkra legjobb egyensúlyt. Ahogy egy kedves pszichológus tanárom mondta nemrég: Fedezzük fel a kanálban a mélyedést!

Hoós Rita, kommunikációs tréner
www.gubancfono.blogspot.com  gubancfono@gmail.com

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

Az ünnepi ételek és desszertek bősége sokunk számára kihívást jelent. Hogyan élvezhetjük ki az ünnepi asztal örömeit anélkül, hogy túlevésbe csúsznánk? Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó hasznos tippeket hozott nekünk, hogy meg tudjuk tartani a mértéket, miközben élvezhetjük is a finom falatokat.
Címlap Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

A fogyókúrázóknak vagy friss életmódváltóknak gyakran éppen a cukor és az édes ízek hiányoznak a legjobban. Az ünnepi időszak közeledtével mindannyian szeretnénk valami finomsággal megörvendeztetni szeretteinket, miközben egyre többen keresünk egészségesebb alternatívákat. Hogyan lehet édességeinket és desszertjeinket természetes módon, cukor nélkül elkészíteni anélkül, hogy kompromisszumot kötnénk az ízélmény terén? Ehhez hozott Nektek most tippeket Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó, sportedző.
Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

A bakancslista is egy élettervezési módszer, kicsit játékosabban, de tervezésre ösztönöz. Jó módszer a gyerekek és magunk előre tervezésre szoktatására.
Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kiránduló helyek

Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kirándulóhelyek

Karácsony gondolatán, nincs az a fényár, amitől besokallnék, még ha az egész ország egy csillogó villogó nagy meseházzá öltözne, én azt is gyönyörűnek látnám. Lassan a porták ünnepi kivilágításba borulnak, ám vannak, akik igazán kiemelkedő módon öltöztetik fel házaikat, és turistalátványossággá növik ki magukat kicsik és nagyok örömére egyaránt.
Ugrás az oldal tetejére