Óriási veszteség, hiszen tanításai nem csak a szülőknek volt példamutató, de talán hatással volt a magyar oktatási rendszer jónéhány pedagógusára is. Iránymutatást adott nekünk szülőknek, hogy megtapasztaljuk a belső szabadságot a gyereknevelés terén, hogy ne a tökéletes gyerekekre törekedjünk és, hogy ne a tehetséget hajszoljuk. Fáradhatatlanul járta az országot, és hirdette, hogyan lehetnének boldogabbak, sikeresebbek a gyermekek, számtalan remek könyvet írt, amiben nem a tutit akarja megmondani, inkább iránymutatás a jobb szülővé válás érdekében.
Tanításaiban mindig a gyermek állt a középpontban, fontos volt számára a gyermeki szabadság, a határtalan és önfeledt játék, és nem a teljesítményeknek való megfelelés
„Az fogja jól bírni az élet megpróbáltatásait és az lesz eredményes, aki gyerekkorában jól érezhette magát a bőrében, érzelmi biztonságban nevelkedett, önbizalmát megerősítették, nem hagyva, hogy a külvilág (esetleg az iskola) tévesen értelmezett fölösleges követelményekkel túl korán megtörje. Akit megvédtek a külvilággal, igen, ha kell, az iskolával szemben is.”
A tisztelet és a szeretet vezérelte minden gondolatát
„Mert a gyereknek, mint mindenkinek, az lenne a jó, ha úgy viselkednénk, mint egymást szerető, normális emberek, akik nem akarnak állandóan előnyökhöz jutni a másik által, hanem az egymás iránti érzelmeken alapuló, kellemes és örömteli együttélés lehetséges útjait keresnénk. Nem túlféltően, nem túlóvóan, nem neurotikus kötődésben.”
Számtalanszor ment a magyar oktatással szembe, sosem rejtette véka alá ezzel kapcsolatos nézeteit, mégis százezrek szerették, tisztelték és ismerték el munkásságát! Tanításaiban mindannyiszor hangoztatta, hogy nem túlfejleszteni kell a gyerekeket, hanem egyszerűen jó mintát adni nekik...
Fájó szívvel köszönünk el tőle, jó utat, Tanár úr! Hálás köszönet a hiánypótló tanításokért!
Vekerdy Tamás gyermekpszichológus és író
Vekerdy Tamás 1935. szeptember 21-én született Budapesten. Vekerdy Géza ügyvéd és Friedrich Anna gyermekeként. Apai nagyszülei: Vekerdy József bankhivatalnok és Adler Jozefa, anyai nagyszülei: Friedrich Jakab kereskedő és Klein Ilona voltak.
Kamaszként író, világcsavargó szeretett volna lenni, de apja kérésére az ELTE Jogi karán végzett, majd a BTK pszichológiai szakát is elvégezte. Pályafutását házitanítóként és a Nemzeti Színház statisztájaként kezdte, de nem sokára már a Színház- és Filmművészeti Főiskola óraadó pszichológiatanára lett.
Alig 10 év múlva már az Országos Pedagógiai Intézet főmunkatársa, majd a tudományos tanácsadója lett. 6 évig a Miskolci Egyetem neveléstudományi tanszékén docenseként tevékenykedett. Majd a Pedagógus-továbbképzési Módszertani és Információs Központ alternatív továbbképzési igazgatója pozícióját töltötte be.
A Waldorf-iskolák, és a Waldorf-tanárképzés egyik alapítója, szervezője; a solymári, nappali Waldorf-tanárképző szervező-vezetője és tanára is volt. Szakemberként elsősorban a kisgyerekkor és a kamaszkor pszichológiai kérdéseivel foglalkozott.
Elismerések
- 1996-ban az oktatáskutatóknak járó Kiss Árpád-díj,
- 2000-ben Budapestért Díj,
- 2006-ban Pro Scholis Urbis-díj,
- 2014-ben Hazám-díj,
- 2018-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia címzetes tagjává választották.
Művei (a teljesség igénye nélkül)
- Fiatal szülők könyve (Beszélgessünk kisgyerekekről)
- Kamaszkor körül
- Nagy csládkönyv
- Lélek-jelenlét
- Kisgyerekek-óvodások
- Iskolák??? - Gyerekek, szülők és tanárok
- Válás- és ami körülötte van
- Jól szeretni
- Belső szabadság
- Játszani is engedd...
- Érzelmi biztonság
Makai Marianna - Kecskemétimami
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges